sZÁRAZSÁG

ébredés

Azt gondolta egyedül van a folyosón.

Sötét volt. Egy sötét folyosó, egy kórházban ahol most jár először.

Elindult az egyik irányba ,visszafordulni már nem volt kedve.

Idegesen szorongatta a virágcsokrot a kezében,a celofántól már izzadt a keze.

Mérges volt magára mert elvállalta ezt a „küldetést”

Az egyik kollégája a lábát törte, és ő a többiek nevében jobbulást kíván.

Alig ismeri- fortyant föl magában ,jó párszor találkozott vele az irodában ,de akkor is.

"A kollégák nevében" lefogadom- gondolta- egyikük se tudja a nevét akihez beküldtek.

Persze ő se nagyon tudta ,leadja a virágot és lelép. Ez volt a terv.

ébredés

Úgy érezte a sötétben valami neki ütközött. Hirtelen megtorpant.

-Van itt valaki ? -kérdezte

Senki nem válaszolt, de érezte hogy nincs egyedül ,vagy csak az idegei .

A francba is -gondolta-jobb lett volna visszafordulni.

Még egy ideig ment tovább ,mikor végre megpillantotta a kis fényt.

Olyan volt mint az alagút végén.

Ahogy közeledett, és nőtt a fény forrása ,egyre világosabbá vált hogy egy szobából szűrődik ki a fény. Csalódottsága nem ismert határokat.

A tükör, aminek nekiütközik ha nem áll meg ,homályosan mosolygott vissza rá.

Balra volt az ajtó. A tükörhöz nyomta az orrát, hogy érezze nincs tovább .

Nagy tükör volt, az egész falat befedte. Minek ide tükör morgott .Tök sötét van .

Már ott tartott hogy ledobja a virágot, és "pokolba" az egész lábtöréses munkatárssal.

Tudta hogy az ajtó nem az amit ő keres. Valami raktár vagy ilyesmi,ahol egy melós csinálja amit kell. Pont erre volt most szüksége, hogy egy kazánfűtővel beszélgessen .

Teljesen kikészült,fáradt volt, és csak most érezte mennyire szomjas .

A levegő furcsa volt, mintha kénes lett volna,ezt érezte már mikor elindult akkor is.

Bekopogtatott,de nem történt semmi. Ezt megismételte, majd rácsapott a kilincsre ami résnyire kinyitotta az ajtót. Elnézést köhintett ,de nem jött válasz . Majd kinyitotta az ajtott és belépett.

Egy fólia takarta el a szobát, az ajtó után .

Van itt valaki ? Kérdezte.

Beljebb lépett ,elhúzta a fóliát ,és csak állt mint aki álmodik.

Egy sivatag homokjában süppedt a cipője.

Hátranézett, eltűnt az ajtó, eltűnt a szóba, csak a végtelen sivatag volt.

Érezte a hőt a tarkóján ,a virág eltűnt a kezéből, és közel volt ahhoz hogy megörüljön.

ébredés

-Hihetetlen ugye?- kérdezte egy hang a háta mögött.

-Egy szőke hajú,fehér bőrű és kék szemű lány állt mögötte, mezítláb, fehér nadrágban és pólóban.

-A nevem Dalma -mondta mosolyogva.

-Ja igen, ezt mindig elfelejtem -mosolygott -odalépett hozzá, és a vállára tette a kezét.

Érezte hogy megtelik erővel a rogyadozó lába ,és szíve is nem ver olyan hevesen ,rendesen lélegzett ,nyugodt volt.

-Hol vagyok? -kérdezte.

-Nos mindenhol, és sehol -hangzott az egyszerű válasz.

-Álmodom?

-Dalma a szemébe nézett -kicsit sem -és mosolygott.

Ádám a szájába harapott ,úgy érezte a hirtelen jött erő is kevés hogy ezt felfogja

-Ez a sivatag ? -kérdezte.

Dalma a lábával a homokba rajzolt egy jelet. A lábfejére kis apró betűkkel egy latin szöveg volt tetoválva. Ádám magában úgy fordította hogy "Ne szalaszd el a lehetőséget".

-Miért nem kérdezed meg, amit tudni szeretnél -mosolygott.

-Meghaltam ? -Maga is meglepődött milyen könnyen jött a legnehezebb kérdés, ami létezik .

-De meg ám !- mosolygott még mindig Dalma ,- láthatólag nagyon lekötötte a rajz,amit a homokba karcolt a lábával.

Ez hihetetlen Istenem -mondta Ádám ahogy a távolba nézett .

-Te angyal vagy ?

-Dalma még mindig rajzolt -talált-mondta fel sem nézve.

-Menjünk- mondta- és elindult előre

-Hova ? -kérdezte Ádám gyorsan

-Sétálni a homokban.

Ádám mozdulatlanul állt, de egy megmagyarázhatatlan erő vonzotta ehhez a lányhoz,akit Dalmának hívtak,és azt állította magáról hogy angyal .

A lány mellé ért,aki még mindig mosolygott .

-Ez a mennyország ?-kérdezte a lánytól,- miközben arra gondolt milyen könnyű a homokban sétálni,mintha csak a fűvőn sétálna.

-Ez a mennyország ?-ismételte meg a kérdést

Dalma szúrósan nézett előre .

-Nem . Ez csak az előszobája.

-Ezt nem hiszem el ,nem vagyok hajlandó elhinni- mondta Ádám-és térdre rogyva sírni kezdett.

Dalma elővette a mobilját ,és chatelni kezdett rajta.

-Most mit csinálsz ?-nézett rá Ádám.

-Facebookozok -mondta nyugodtan elmerülve a közösségi hálón.

ébredés

-Ez képtelenség,ez egyszerűen lehetetlen -mondta magának Ádám lehajtott fejjel-még mindig a homokban térdelve.

-Azt hitted örökké fogsz élni ? -kérdezte Dalma, fel sem nézve a mobilbol.

-Ez nem fair! - üvöltött Ádám az angyalra ,mint gondjainak egyetlen okozójára.

-Fair ? Mi a nem fair ? Hogy nem élsz örökké ? Az lenne a fair ha csak te élnél örökké ?

-Elbuktam -mondta Ádám -elbuktam és meghaltam.

Dalma mosolygott ,nagyon különös mosolya volt .

-Én voltam az őrangyalod,ott voltam minden bukásnál.

-Hát kösz mondta Ádám dühösen .

-Kösz hogy ide is elkísértél ide a … ide !

ébredés

-Jaj te nagy gyerek-csóválta a fejét Dalma.

-Miért nem segítettél? - kérdezte Ádám.

-Mert ez nem így működik.

-Hát hogy működik?

-Az élet a tied ,csak a tied!

-Segíthettél volna-suttogta Ádám.

-Nem volt bátorságod az élethez,elszalasztott lehetőségek- most erre gondolsz.

-Ádám kérdőn nézett rá,mert pont erre gondolt.

-Nem vagyok gondolatolvasó -mondta eltette a mobilját, és elővett egy csomag cigit a farzsebéből-"lazán" meggyújtotta, és nagyot szívott a camelből. Behunyta a szemét, és kifújta a füstöt, majd Ádámra nézett-nagyon ott van -mondta .

Ádám már nem csodálkozott semmin, hogy egy Dalma nevű szőke, kék szemű angyal camelt szív a sivatagban az orra előtt . Haza akart menni ,hazamenni bebújni az ágyba ,magára húzni a takarót és addig aludni amíg lehet. Haza akart menni ,a családjához ,az emberekhez ,a barátokhoz ,de tudta hogy Dalma nem fog belemenni ,és megadta magát,elfogadta a tényt hogy nincs visszaút.

-Istenem hogy kerültem ide? -kérdezte.

Dalma összehúzta a szemöldökét- karambol volt -mondta.

-Nem emlékszem-mondta Ádám .

-Hát igen jobb is-mondta Dalma .

-A folyosón sétáltam-horkant fel Ádám -a kollégám eltörte a lábát és....

-Persze,persze mondta Dalma-nyugi a túra része.

-Túra? Ez nem egy túra,hanem egy hatalmas szívás !

Hát igen lehet-mondta Dalma és felvette a napszemüvegét.

-Imádom a napot mondta ,de a tavasz a kedvencem érzékeny a fehér bőröm a nyári napra,könnyen leégek -magyarázta komolyan.

Ádám fölállt a homókból, és kifakadt.

-Engem ez nem érdekel, vigyél Istenhez!

-Istenhez ? Minek ? -Úgy nézett Ádámra, mint egy elégedetlen ügyfélre.

-Beszélni akarok vele!

-Ugyan miről ?

-Hogy meghaltam.

-No para tudja-és felkacagott hogy csak ez a baj.

-Amíg mi itt beszélünk, millió másik sivatagban megy a „séta”.

-Ez remek-mondta Ádám.

-Hát akkor ha nem beszélhetek vele ,akkor kivel beszélhetek ?

Dalma csúfosan nézett rá .

-Mekkora egy csicska vagy. Ébresztő!

-Mi?

-Most beszélni akarsz mindenkivel,amíg éltél nem beszéltél senkivel.

-Ez nem igaz .

-Nem ? És a szemébe nézve elejtett egy gúnyos mosolyt.

-Az élet olyan mély, amit ember nem tud felfogni .Még most sem érted hogy miben volt részed ,kaptál valamit ami olyan mint a szerelem .45 éved volt szerelmesnek lenni ,de te inkább kurváztál -mondta hűvösen és az arca most megváltozott .

Én ?

-Nem szó szerint tökfej -mondta Dalma mérgesen.

-lyen voltam,ilyen vagyok,ilyennek születtem, ember vagyok!

-Mindenki ezzel takarózik, hogy nem tehet róla -folytatta Dalma.- Azért mondják,mert tudják hogy tehetnek-hirtelen egy pofont adott Ádámnak.

Lehettél volna erősebb ,de elcseszted!

Ádám a szemébe nézett, a mély kék szemekbe, és tudta hogy az angyalnak igaza van .

Lehetett volna erősebb ,lehetett volna bátrabb ,lehetett volna tisztább ,jobb ember.

Lehajtotta a fejét, mint az elítélt aki fél vádlója szemébe nézni.

Mire felnézett Dalma eltűnt.

Körbenézett,és nem volt nehéz megállapítania hogy egyedül van a sivatagban

Elindult egyenesen előre, most már nem volt olyan kényelmes sétálni mint eddig.

Minden lépésnél mélyen a homókba süppedt a cipője. Érezte hogy a homok a cipőn keresztül is égeti a talpát,a tűző nap ellenére pedig úgy érezte hogy fázik.

ébredés

Hiányzott neki az angyala ,arra gondolt amit mondott neki.

Félelemmel teli élet gondolta, és megállt a sivatagban,végignézett a végtelen tájon mint a földesúr aki a birtokát mustrálja .

A leggazdagabb koldus gondolta, és összehúzta a zakóját hogy ne fázzon annyira.

Tovább sétált lehajtott fejel a cipőjét bámulva,mint aki attól fél hogy orra esik valamiben .

Megijesztette a gondolat hogy végtelen ideig kell majd itt sétálnia .

-Mi értelme lenne ? Egyáltalán mi értelme bárminek ?

Azt mondják annyi az emberi élet az univerzumban, mint a homokszem sivatagban.

Most tudta csak meg hogy ez mekkora hazugság , mekkora butaság!

A legnagyobb dolog ,nagyobb mint az univerzum, mert az örök csoda ,az élet meg ..

Arra gondolt hogy lefekszik a homokba, és várja a halált ,de aztán jött rá hogy már meghalt.

Micsoda kegyetlen élet, de aztán jött rá, hogy ez már nem élet, csak hasonlít rá.

Mérgesen a szájába harapott ,minden az ő hibája, meg a félelemmé .

A többiekre gondolt- akik ugyanígy trappoltak a sivatagban-ennek az egésznek semmi értelme.

Hirtelen egy emberi alakot pillantott meg ,lassan rajzolódott ki ellőtte.

-Először azt gondolta vízió ,de ahogy közeledett még élesebbé vált az alak-

Odaszaladt mellé.

-Istenem -mondta lihegve, és meg akarta érinteni a vállát ,de a keze átszaladt a testen.

Akkor látta, hogy egy "átlényegült" ember sétál ellőtte .

Nagyon egyedül érezte magát ,ezért úgy döntött vele sétál tovább .

Hiába beszélt hozzá,a "szellemféle" nem hallotta és nem látta őt.

"Tanár féle" lehetett az új társa ,kis szemüvegének lencséje csak úgy ragyogott a napfényben.

Régi öltöny ,több helyen elszakadt , és rongyosra viselt bőrcipő.

Hirtelen belehasított a felismerés hogy mennyi ideje sétálhat már ,és hogy neki is mennyit kell még mennie ezen a végtelen és kegyetlen helyen .

Úgy gondolta ő is ugyanilyen szellem lehet másoknak,talán őt is követik ,vagy sétálnak mellette ,őhozzá is beszélnek,és azokhoz is ,és így tovább...

ébredés

-Persze örült volna ha válaszol neki az új társa ,de az csak némán sétált tovább.

Ő úgy gondolta beszél hozzá ,mert hallani akart egy emberi hangot, még ha az csak a sajátja is .

-Vajon mennyi van még hátra ?, -és a társára nézett ,aki nem látta, és nem hallotta őt.

-Hát szerintem jobb ha nem gondolunk bele,- folytatta- ,úgyse lehet ezen változtatni, ez van most,ezt kell elfogadni- fejezte be a gondolatmenetét .

Megállt hogy megtörölje a homlokát- már nem fázott ,melege volt -látta hogy a társa távolodik, és attól tartva hogy eltűnik, gyorsan mellé szökkent.

-Ne siessen úgy- mondta szemrehányóan,-nem tudom maga hogy bírja ennyire,én már kezdek fáradni .

A társa nem válaszolt ,csak nézett előre és ment tovább.

-Hát igen olyanok vagyunk mint a zombik- mosolygott várva az egyetértést.

Vajon őhozzá is így beszélnek? Nem mert hátranézni se ,pedig jó lett volna látni menyit jött,de mivel végtelen volt a táj, nem voltak dombok ,ezért nem is nézett hátra ,és félt hogy elveszíti az egyetlen barátját ,mint ahogy elveszítette az angyalt,aki nagyon hiányzott neki .

Arra gondolt, ha este lesz, és sötét, akkor nehezebben tudja majd követni a társát ,a kezét se tudja megfogni, mert átsiklott felette az ő keze. Lehet persze hogy itt nem is lesz este ,csak mindig nappal ,-ennek sincs értelme- állapította meg magában megint.

-Érdekes hogy nem vagyunk szomjasok- mondta a társának .

Az ember azt hinné a sivatagban szomjas lesz mert,...de aztán rájött hogy az az életben van, és ez csak hasonlít az életre.

A társa hirtelen halványulni kezdett

Ő kétségbeesésében azt se tudta mit csináljon .

-Hé maga,mi van magával ? Ne csinálja! - és meg akarta rángatni az öltönyujja végét, de keze átsiklott rajta.

A fenébe- gondolta, de hirtelen abbamaradt az eltűnés ,de társának a körvonala már nem volt olyan éles, mint amilyen ellőtte mikor „megismerte”

Jobb lesz figyelnem rá- gondolta,- mert nem lehet tudni mikor történik újra.

Elkezdett fájni a lába- egy régi sérülés volt- ,de nem törődött vele, a társát figyelte, és arra gondolt vajon ő is halványul e ,és hogy őt követi e valaki.

Mit fog csinálni ha hirtelen tűnik el a társa ,megijedt ettől a gondolattól.

Akkor nem tud mit csinálni ,egyedül mi értelme sétálni?

Hirtelen megbotlott valamiben, és elesett ,a szeme telement homokkal ,ahogy dörzsölni kezdte csak rosszabb lett ,jó lett volna víz, de tudta ez csak hiú ábránd,pislogva próbálta nézni a társát aki eltűnt.

Megtörölte zsebkendőjével a szemét, és levette a zakóját. Ledobta a homókba, és lefeküdt .

Behunyta a szemét, a nap hevesen égette arcát ,olyan érzés volt most, mint egy hűvös szellő ,egy érintés, egy kéz érintése.

Kinyitotta a szemét, egy női arc nézett rá.

-Nincs semmi baj -mondta a nővér.

-Hol vagyok ? Kérdezte zavartan.

-Nyugodjon meg ,jó helyen van, biztonságban.

-Hol vagyok ? Kérdezte most már magához térve izgatottan.

-Kórházban ,balesete volt ,nem emlékszik ?

-Hirtelen eszébe jutott minden ,a karambol ,a másik kocsi a szalagkorlát.

-Szerencséje volt mondta a nővér az infúziót állítva .Azt hittük elveszítjük.

Ádám maga elé meredve nézte a begipszelt lábát .

A virágokat a kollégái küldték be- mondta a nővér mosolyogva .

-Kinyitná az ablakot kérem -mondta Ádám most már magához térve

-Hogyne ,csak pihenjen és el ne szökjön- mosolygott a nővér.

-Ugyan hova mennék -kérdezte Ádám behunyt szemmel.

-Azt magának kell tudnia- mondta a nő, és kinyitotta az ablakot, hogy bejöjjön a friss tavaszi szellő.

ébredés

0 Tovább

Csillag

   A lövészárokban kuporgott miközben lőtt az ellenség.

A többiekre nézett. Összesen négyen voltak.

Ugyanolyan fáradt arcokat látott maga körűl, mint amilyen az ővé is lehetett.

Olyanok voltak mint négy összeláncolt rab, mint négy testvér.

A barátja odabujt mellé ,és a fülébe kiabálta.

-Mind meghalunk!

Úgy tett mint aki nem hallotta ,-szorosan fogta a puskáját és maga elé meredt.

Éjszaka csend volt ,mégse aludt senki.

-Negyedik napja- mndta hangosan a vékony, szemüveges fiú -a földön kuporogva.

-Igen Tim -ez már a negyedik -mondta a férfi.

-Nem félek a haláltól ,de attól igen hogy nem éltem -mondta Tim-és felnézett az égre .

-Sáros a szemüveged,nesze töröld meg -odanyújtott neki egy rongyot amivel a puskáját szokta tisztogatni.

-Így jobban látom a csillagokat- mondta Tim ahogy elvette a rongyot ,majd heves sírásba kezdett.

-Én, Istentől félek -szólalt meg köpcös.

-Te? -Nem is hiszel benne-nevetett bunyós, akinek a rendes neve Jim volt, de itt nem voltak keresztnevek, csak -bunyós, köpcös, a főnök ,és Tim- akit kölyöknek hívtak.

-Hát azt meg honnan tudod ? -Kérdezett vissza köpcös.

-Onnan hogy egy csöppnyi eszed sincs.

-Az má nem számít!

A bunyós feladta ,ebbe a bolondba úgyse tud értelmet verni,de azért szerette ezt a „nagy gyereket”.

-Csinálj amit akarsz,- és elaludt ölében a puskájával .

-Szerinted is ostoba vagyok főnök?

Nem volt parancsnok ,csak egy közülük ,de kellett valaki aki vezeti a falkát.

-Nem vagy te ostoba,mi vagyunk örültek-válaszolta,és nézte a végtelen mezőt az árokból.

Nézte ahogy villámlik az éjszakában.

pofon

-Nem értem mi szükség erre -mondta köpcös

Főnök még mindig a sötétséget nézte maga előtt ,mintha keresne valami fényt ,valamit...

-Hallotta?

-Igen hallottam -válaszolta.

-És? Nem is érdekli miről pofázók itten?

Köpcös egy kis falúból jött anyjával élt együtt ,elfogadták hogy lassú észjárású és megszokták hogy "furán" beszél.

-Érdekel- mondta a főnök.

-A háborúnak mi értelme mondja má meg ?

A főnök mosolygott ,egy kis szellő elkapta az arcát -jön a vihar gondolta.

-A háború pofon- válaszolta - nincs értelme.

-Pofon ? -kérdezte Tim halkan.

pofon

-Igen a háború olyan mint a pofon. -Voltál gyerek köpcös? -Kérdezte a főnök.

-Persze hogy voltam.

-Na és kaptál pofont ?

-Kaptam -és elkezdte simogatni a borostáját mint aki még mindig érzi a pofon helyét. -Elvettem egy szivart a ….

-Az is valami ? Én apámtól csak azt kaptam, amíg el nem "ment "az öreg a piától.

Mind a hang irányába néztek ,bunyós közelebb húzódott, mint a tábortűznél szokás.

-Emlékszem-kezdte -az öreg nyáron elment kurvázni,meleg volt rohadt meleg ,szóval elment a kurvákhoz egy lebuj volt a falunk végén ,persze a mutter egy szót sem szolt ,mit mondott volna? -Az öreg őt is verte .

-Hirtelen megállt a beszédben, és a körmét rágta ,mintha onnan szedné elől a szavakat.-Szóval folytatta- az öreg elment,én meg a mutter otthon maradtam.Lovaink voltak ,vagyis a faternak, mert az fuvaros volt ,imádta a lovait,hogy a franc egye meg . Igen,a lovait szerette ,volt egy csillag nevű lova ,gyönyörű volt, fekete , a homlokán egy kis fehér folt, ami olyan volt mint egy csillag. Őt szerette apám a legjobban mind közül!

pofon

-Azt mondta takarítsam ki az istállót ,persze a abban a melegben kinek lett volna kedve ,bűzölgött minden ,de megcsináltam . Aztán mikor végeztem én is elmentem otthonról .Sötét volt mikor hazaértem ,anyám a kapu előtt ült és sírt . Persze tudtam én hogy "honnan fúj",volt már ilyen.. . A kapu be volt zárva ,de másztam én már át rajta. Átmásztam, megcsapta az orromat a büdösség ahogy a sötét udvaron mentem ,akkor már nem láttam semmit ,hirtelen elestem ,megbotlottam valamiben. Próbáltam felállni de nem sikerült ,valamiért félni kezdtem ,ekkor apám megállt a verandán, úgy állt ott mint egy óriás .Persze magas volt az öreg és vékony szikár ,de akkor is ahogy ott állt az olyan volt mint egy Isten.

A kezében egy fáklyát tartott ,akkor láttam hogy a döglött ló feküdt mellettem amiben megbotlottam. Néztem a homlokát a véres csillagot ,a hátát amit halálra ostoroztak .  A sörénye, ami úgy csillogót mint ezüst a holdnál,mint szuronyunk az éjszakában, most ragadt a vértöl. A nyers hús.

Az öreg másik kezében meg a puska amivel lelőtte . Akkor arra gondoltam engem is meg fog ölni,de ő csak nézett rám a szemeivel mint aki megörült. Akkor odalépett hozzám, és elvert az ostorával ,ájulásig vert, reggel meg öngyilkos lett . Nem tudom mi ütőt bele,azt hiszem sosem ismertem igazán. A lokálban történt valami azt mesélték ,meg mást is ,de tudjátok hogy van ,mindenki csak dumál.

-Hirtelen esni kezdett ,magukra húzták a kabátot.

-A föld olyan lesz mint a sár mondta a bunyós ,mi meg csak rohadunk mint az állatok-mondta bunyós.

-Az állatoknak nincs emlékük mondta a kölyök.

-Nincs ? -kérdezte köpcös.

-Ezt mondják -mondta a fiú.- Olvastam hogy nem emlékeznek .

-Ez hülyeség -mondta bunyós . A verésre mindenki emlékszik ,nem igaz főnök ?

-A főnök nem tudta mit mondjon ,megmarkolta a puskáját és nem szólt.

Hajnalodott, de még esett az eső.

A kölyök meggyújtotta a cigarettáját és nyakába húzta a kabátját.

Bunyós szótlanul nézte, majd megszólalt.

-Te fiú -kezdte lassan -jó hogy itt vagy.

-Hát, otthon jobb lenne .

-Tudom ,de ha nem lennél itt akkor lehet megvadulnánk .

-Ezt miért mondod ?

-Mert nem tudom hogy élek e még hogy elmondjam.

-Ezt a háborút nem neked találták ki ,én sem örülők hogy itt vagyok de te öcskös...

-Szerinted meghalunk ?

-Szerintem -kezdte -majd megállt -adj abból a vacakból.

A fiú előkotort még egy cigarettát és meggyújtotta neki.

-A rohadt életbe de jól esik.

-Szerinted meghalunk ? -Kérdezte újra

-Nem tudom ,és a szájába harapott ,majd könnyes szemmel mint egy gyerek mondta halkan.

Nem tudok én semmit !

11.óráig tartott a harc akkor megint elcsendesedett minden .

A nap melegen izzott ,az emberi hullák szagától olyan volt a levegő mint a méreg.

11.30- kor egy nagydarab férfi körül ültek hárman a sárban. Egy órával korábban találták el,mind tudták hogy már nincs sok hátra köpcösnek.

-Nagyon fáj- mondta halkan.

-Tudom-mondta a főnök és beadott neki még egy morfiumot.

-Nem olyan mint a pofon , és főnök szemébe nézett -rosszabb -érti főnök ?

Köpcös halkan suttogta: -rosszabb - és meghalt.

Bunyós a többiekre nézet. -Azt hiszem indulnunk kéne.

-Van otthon egy cseresznyefa -mondta a főnök fel sem nézve . Májusi cseresznye most virágzik.

Gyönyörű virágok,feleségem és a kislányom...

Legalább maga ne törjön össze ! -sziszegte bunyós.

-A főnök rá nézett -rosszabb -mondta halkan .

Megtörölte a puskáját ,a távolból már hallatszottak a lövések.

pofon


 


 

1 Tovább

Kesztyű

Szeretem a bokszot .

Igazán nem tudom mit szeretek benne ,nem tudom megindokolni. Van úgy, hogy nem tudjuk megmondani valamit miért szeretünk és miért nem. Furcsa hogy érez az ember, na mindegy.

Sok filmet láttam ami a bokszról szolt ,egy könyvet is olvastam. Tudom most mindenki azt kérdezi- na és akkor mi van ? Igazuk lenne -de most történt valami ,valami különleges.

Élőben láttam ,szagoltam éreztem ezt a fantasztikus világot. Nem is tudom hol kezdjem .

Egy öltözőben ültem a padon ,egy lány miatt- de ez hosszú történet .Szóval ott ülők nyomogatom a mobilt, mikor valaki megszólalt.

-Az unokámnak is ilyen van-felnéztem-egy takarító volt. Cserzett bőrű idős ember.

Néztem tovább-meg se szólaltam.

-A telefon-ilyet kapott a születésnapjára- folytatta mosolyogva.

-Ja igen- kezdtem habogva a beszélgetést-nem igazán tudtam mit mondjak.

-A híreket is meg lehet rajta nézni-folytatta az öreg.

-Van valami érdekes a nagyvilágban?

-Hát én most a leveleimet olvasom -mondtam halkan -fel se néztem.

Áh értem -válaszolta.

-Ha akarja elmehetek ,úgyis várok valakit de ő később jön -mondtam visszakozva.

-Nem kell -mondta mosolyogva -ahogy kicsavarta a felmosot a vödör szélén-addig se unatkozom.

-Aha-válaszoltam,és ezzel mindent elmondtam amit el akartam mondani.

-Sportolsz ?

-Én???-kérdeztem úgy mintha lehülyézett volna.

-Te-bólintott.

-Nem ,én nem-csak nézem a meccseket.

Aha-most ő bólintott- milyen meccseket?- elkezdte a felmosást végre.

-Foci ,kosár ,boksz ilyenek -válaszoltam.

-Boksz ?- kérdezett fel sem nézve.

-Igen ,szerettem nézni ahogy...

-Ahogy ?-megállt a kezében a partfis-úgy állt mint egy szobor.

-Csak szerettem nézni ahogy küzdenek.

-Á -és kiengedte a levegőt mint aki évekig bent tartotta .

-A boksz és a küzdelem- mosolygott.

Nem tudom miért, de úgy éreztem kinevet -mintha gúnyolt volna- felment bennem a pumpa.

-Maga gondolom sok bokszolót ismert,sok öltözőben takarított már, meg ilyenek.

A végét megbántam- nem akartam így nekimenni.

Hirtelen kihúzta magát és a semmibe nézett ,aztán a szemembe.

Akkor azt hittem hogy itt a vége ,ilyen öregeknél könnyen pattan a húr.

-Én …,kezdte, majd szünetet tartott-..régen bokszoltam.

-Maga bokszolt?

-Én -nem hiszed ? -pedig így volt.

-Komolyan csinálta ?-kérdeztem most már én is komolyan.

-Ebből tartottam fen magam, ebből kerestem a kenyerem.

-És milyen volt ?

Az öreg széles vigyorral válaszolt, küzdelmes.

-Mosolyogtam.

- De ez nem csak erről szól-mondta kicsit szomorú arccal.

-Én kérdőn néztem rá.

- Amiről az élet is szól fiam-a reményről.

-A remény-hogy bírni fogod ,hogy bírod a kint,a szenvedést ,hogy nem fáradsz el,és nem esel össze ,nem adod fel ,mert akkor tuddod hogy nem lesz mit enned este ,hogy kidob a főbérlőd akitől a szobát béreled , hogy nem lesz tüzelő a kis kályhában és hidegben alszol el a téli éjszakában,és a remény hogy egyszer jobb lesz- mondta halkan

Milyen volt bent a ringben ? -kérdeztem mohó kíváncsisággal.

- Mint amikor háborúba megy az ember .

-Az ellenfeled szemébe nézel , mintha a végzeted nézne vissza rád ,pedig ő is csak ugyanazt akarja amit te- állva maradni .

-Emlékszem az első mérkőzésemen az ellenfelem egy nagydarab ír volt ,kemény fazon - mosolygott az öreg.

-Az első ütést mikor kaptam -felszakadt a szemem alatt.

-Persze ez garázs meccs volt ,itt addig ment amíg bírta az ember.

A 10-ik menetben azt gondoltam meghalok ,nem bírtam levegőt venni-a vér szaga -az övé és az enyém , ragadtunk a vértől mind a ketten ,a nézők kiabáltak és piáltak ment a fogadás ,pia szag és a lótrágya keveredett az istállóban .

- Akkor kaptam egy ütést és eldőltem. Olyan volt mintha egy vasmacska lehúzott volna a tenger fenekére .Csak feküdtem-aztán láttam hogy ő is összeesik ,pont mellém-majdnem összeért az orrunk. Üveges szemmel bámult rám -szívrohamot kapott és meghalt.

Az első meccsem -csóválta az öreg a fejét-miközben dolgozott tovább.

-Ez volt a legnehezebb meccse?

-Á dehogy ,-akkor én is azt hittem,de az élet még előttem volt-én meg naiv voltam.

- Az utolsóra emlékszik ?-kérdeztem

- Az utolsó meccsre senki sem emlékszik fiam.

- Úgy érti ,nem akar emlékezni ?-kérdeztem most már bátrabban.

- A feleségem és a fiam egy kocsiban ültek ,jöttek volna értem,rádióban hallgatták hogy győztem,egy részeg sofőr beléjük hajtott .-Ez már régen volt .

- Nem emlékszem mit csináltam ezután ,hónapokig csak feküdtem az ágyon és sírtam.

Jobban fájt mint bármilyen ütés amit addig kaptam ,és nem bírtam felállni!

-Inni kezdtem, nem bokszoltam többé, aztán mikor már azt gondoltam hogy vége ,akkor jött egy lány .Megismertem és felhúzott a földről ,vagy a sírból- harapott a szájába.

Az öreg mosott fel tovább mintha mi sem történt volna.

És aztán ?-kérdeztem most már türelmetlenül -mi történt?

Az öreg nem válaszolt rögtön.

Egy gyárba kezdtem dolgozni ,ő meg egy otthonba dolgozott .Nagyon szeretett volna gyereket de nem sikerült ,orvosokhoz jártunk ,persze azt mondták nincs remény .

Aztán mégis sikerült ,mondta gyerekes mosollyal .Szegények voltunk ,borzalmasan szegények, de gyűjteni kezdtük a pénzt ,éjjel nappal dolgoztam,éjjel nappal -ismételte az öreg.

Ő is dolgozott- mosogatott ,takarított -elvállalt mindent . Mikor egymásra néztünk,láttuk egymás arcán a kínt-mint bent a ringben-de szemünkben égett a tűz.

Gyereket akartunk, családot akartunk . Aztán megszületett a fiam. Majd rá egy évre a lányom.

-Már hazafelé sétáltam mikor még mindig az öregre gondoltam ,amiket mondott.

Néztem a nyárfákat amik az út két oldalán,egymás mögött álltak .A szél enyhén fújt, mozgatta a lombjaikat -még életemben nem voltam olyan végtelenül békés,mint akkor az úton.

Nyugodt voltam és nem féltem ,mert nem szabad félni- állva kell maradni!

Állva maradni-míg tart a meccs.

1 Tovább

grafithegy

blogavatar

fides, spes, caritas

Legfrissebb bejegyzések

2017.04.27.
2017.04.09.
2017.02.27.

Utolsó kommentek