Szeretem a bokszot .

Igazán nem tudom mit szeretek benne ,nem tudom megindokolni. Van úgy, hogy nem tudjuk megmondani valamit miért szeretünk és miért nem. Furcsa hogy érez az ember, na mindegy.

Sok filmet láttam ami a bokszról szolt ,egy könyvet is olvastam. Tudom most mindenki azt kérdezi- na és akkor mi van ? Igazuk lenne -de most történt valami ,valami különleges.

Élőben láttam ,szagoltam éreztem ezt a fantasztikus világot. Nem is tudom hol kezdjem .

Egy öltözőben ültem a padon ,egy lány miatt- de ez hosszú történet .Szóval ott ülők nyomogatom a mobilt, mikor valaki megszólalt.

-Az unokámnak is ilyen van-felnéztem-egy takarító volt. Cserzett bőrű idős ember.

Néztem tovább-meg se szólaltam.

-A telefon-ilyet kapott a születésnapjára- folytatta mosolyogva.

-Ja igen- kezdtem habogva a beszélgetést-nem igazán tudtam mit mondjak.

-A híreket is meg lehet rajta nézni-folytatta az öreg.

-Van valami érdekes a nagyvilágban?

-Hát én most a leveleimet olvasom -mondtam halkan -fel se néztem.

Áh értem -válaszolta.

-Ha akarja elmehetek ,úgyis várok valakit de ő később jön -mondtam visszakozva.

-Nem kell -mondta mosolyogva -ahogy kicsavarta a felmosot a vödör szélén-addig se unatkozom.

-Aha-válaszoltam,és ezzel mindent elmondtam amit el akartam mondani.

-Sportolsz ?

-Én???-kérdeztem úgy mintha lehülyézett volna.

-Te-bólintott.

-Nem ,én nem-csak nézem a meccseket.

Aha-most ő bólintott- milyen meccseket?- elkezdte a felmosást végre.

-Foci ,kosár ,boksz ilyenek -válaszoltam.

-Boksz ?- kérdezett fel sem nézve.

-Igen ,szerettem nézni ahogy...

-Ahogy ?-megállt a kezében a partfis-úgy állt mint egy szobor.

-Csak szerettem nézni ahogy küzdenek.

-Á -és kiengedte a levegőt mint aki évekig bent tartotta .

-A boksz és a küzdelem- mosolygott.

Nem tudom miért, de úgy éreztem kinevet -mintha gúnyolt volna- felment bennem a pumpa.

-Maga gondolom sok bokszolót ismert,sok öltözőben takarított már, meg ilyenek.

A végét megbántam- nem akartam így nekimenni.

Hirtelen kihúzta magát és a semmibe nézett ,aztán a szemembe.

Akkor azt hittem hogy itt a vége ,ilyen öregeknél könnyen pattan a húr.

-Én …,kezdte, majd szünetet tartott-..régen bokszoltam.

-Maga bokszolt?

-Én -nem hiszed ? -pedig így volt.

-Komolyan csinálta ?-kérdeztem most már én is komolyan.

-Ebből tartottam fen magam, ebből kerestem a kenyerem.

-És milyen volt ?

Az öreg széles vigyorral válaszolt, küzdelmes.

-Mosolyogtam.

- De ez nem csak erről szól-mondta kicsit szomorú arccal.

-Én kérdőn néztem rá.

- Amiről az élet is szól fiam-a reményről.

-A remény-hogy bírni fogod ,hogy bírod a kint,a szenvedést ,hogy nem fáradsz el,és nem esel össze ,nem adod fel ,mert akkor tuddod hogy nem lesz mit enned este ,hogy kidob a főbérlőd akitől a szobát béreled , hogy nem lesz tüzelő a kis kályhában és hidegben alszol el a téli éjszakában,és a remény hogy egyszer jobb lesz- mondta halkan

Milyen volt bent a ringben ? -kérdeztem mohó kíváncsisággal.

- Mint amikor háborúba megy az ember .

-Az ellenfeled szemébe nézel , mintha a végzeted nézne vissza rád ,pedig ő is csak ugyanazt akarja amit te- állva maradni .

-Emlékszem az első mérkőzésemen az ellenfelem egy nagydarab ír volt ,kemény fazon - mosolygott az öreg.

-Az első ütést mikor kaptam -felszakadt a szemem alatt.

-Persze ez garázs meccs volt ,itt addig ment amíg bírta az ember.

A 10-ik menetben azt gondoltam meghalok ,nem bírtam levegőt venni-a vér szaga -az övé és az enyém , ragadtunk a vértől mind a ketten ,a nézők kiabáltak és piáltak ment a fogadás ,pia szag és a lótrágya keveredett az istállóban .

- Akkor kaptam egy ütést és eldőltem. Olyan volt mintha egy vasmacska lehúzott volna a tenger fenekére .Csak feküdtem-aztán láttam hogy ő is összeesik ,pont mellém-majdnem összeért az orrunk. Üveges szemmel bámult rám -szívrohamot kapott és meghalt.

Az első meccsem -csóválta az öreg a fejét-miközben dolgozott tovább.

-Ez volt a legnehezebb meccse?

-Á dehogy ,-akkor én is azt hittem,de az élet még előttem volt-én meg naiv voltam.

- Az utolsóra emlékszik ?-kérdeztem

- Az utolsó meccsre senki sem emlékszik fiam.

- Úgy érti ,nem akar emlékezni ?-kérdeztem most már bátrabban.

- A feleségem és a fiam egy kocsiban ültek ,jöttek volna értem,rádióban hallgatták hogy győztem,egy részeg sofőr beléjük hajtott .-Ez már régen volt .

- Nem emlékszem mit csináltam ezután ,hónapokig csak feküdtem az ágyon és sírtam.

Jobban fájt mint bármilyen ütés amit addig kaptam ,és nem bírtam felállni!

-Inni kezdtem, nem bokszoltam többé, aztán mikor már azt gondoltam hogy vége ,akkor jött egy lány .Megismertem és felhúzott a földről ,vagy a sírból- harapott a szájába.

Az öreg mosott fel tovább mintha mi sem történt volna.

És aztán ?-kérdeztem most már türelmetlenül -mi történt?

Az öreg nem válaszolt rögtön.

Egy gyárba kezdtem dolgozni ,ő meg egy otthonba dolgozott .Nagyon szeretett volna gyereket de nem sikerült ,orvosokhoz jártunk ,persze azt mondták nincs remény .

Aztán mégis sikerült ,mondta gyerekes mosollyal .Szegények voltunk ,borzalmasan szegények, de gyűjteni kezdtük a pénzt ,éjjel nappal dolgoztam,éjjel nappal -ismételte az öreg.

Ő is dolgozott- mosogatott ,takarított -elvállalt mindent . Mikor egymásra néztünk,láttuk egymás arcán a kínt-mint bent a ringben-de szemünkben égett a tűz.

Gyereket akartunk, családot akartunk . Aztán megszületett a fiam. Majd rá egy évre a lányom.

-Már hazafelé sétáltam mikor még mindig az öregre gondoltam ,amiket mondott.

Néztem a nyárfákat amik az út két oldalán,egymás mögött álltak .A szél enyhén fújt, mozgatta a lombjaikat -még életemben nem voltam olyan végtelenül békés,mint akkor az úton.

Nyugodt voltam és nem féltem ,mert nem szabad félni- állva kell maradni!

Állva maradni-míg tart a meccs.