A lövészárokban kuporgott miközben lőtt az ellenség.
A többiekre nézett. Összesen négyen voltak.
Ugyanolyan fáradt arcokat látott maga körűl, mint amilyen az ővé is lehetett.
Olyanok voltak mint négy összeláncolt rab, mint négy testvér.
A barátja odabujt mellé ,és a fülébe kiabálta.
-Mind meghalunk!
Úgy tett mint aki nem hallotta ,-szorosan fogta a puskáját és maga elé meredt.
Éjszaka csend volt ,mégse aludt senki.
-Negyedik napja- mndta hangosan a vékony, szemüveges fiú -a földön kuporogva.
-Igen Tim -ez már a negyedik -mondta a férfi.
-Nem félek a haláltól ,de attól igen hogy nem éltem -mondta Tim-és felnézett az égre .
-Sáros a szemüveged,nesze töröld meg -odanyújtott neki egy rongyot amivel a puskáját szokta tisztogatni.
-Így jobban látom a csillagokat- mondta Tim ahogy elvette a rongyot ,majd heves sírásba kezdett.
-Én, Istentől félek -szólalt meg köpcös.
-Te? -Nem is hiszel benne-nevetett bunyós, akinek a rendes neve Jim volt, de itt nem voltak keresztnevek, csak -bunyós, köpcös, a főnök ,és Tim- akit kölyöknek hívtak.
-Hát azt meg honnan tudod ? -Kérdezett vissza köpcös.
-Onnan hogy egy csöppnyi eszed sincs.
-Az má nem számít!
A bunyós feladta ,ebbe a bolondba úgyse tud értelmet verni,de azért szerette ezt a „nagy gyereket”.
-Csinálj amit akarsz,- és elaludt ölében a puskájával .
-Szerinted is ostoba vagyok főnök?
Nem volt parancsnok ,csak egy közülük ,de kellett valaki aki vezeti a falkát.
-Nem vagy te ostoba,mi vagyunk örültek-válaszolta,és nézte a végtelen mezőt az árokból.
Nézte ahogy villámlik az éjszakában.
-Nem értem mi szükség erre -mondta köpcös
Főnök még mindig a sötétséget nézte maga előtt ,mintha keresne valami fényt ,valamit...
-Hallotta?
-Igen hallottam -válaszolta.
-És? Nem is érdekli miről pofázók itten?
Köpcös egy kis falúból jött anyjával élt együtt ,elfogadták hogy lassú észjárású és megszokták hogy "furán" beszél.
-Érdekel- mondta a főnök.
-A háborúnak mi értelme mondja má meg ?
A főnök mosolygott ,egy kis szellő elkapta az arcát -jön a vihar gondolta.
-A háború pofon- válaszolta - nincs értelme.
-Pofon ? -kérdezte Tim halkan.
-Igen a háború olyan mint a pofon. -Voltál gyerek köpcös? -Kérdezte a főnök.
-Persze hogy voltam.
-Na és kaptál pofont ?
-Kaptam -és elkezdte simogatni a borostáját mint aki még mindig érzi a pofon helyét. -Elvettem egy szivart a ….
-Az is valami ? Én apámtól csak azt kaptam, amíg el nem "ment "az öreg a piától.
Mind a hang irányába néztek ,bunyós közelebb húzódott, mint a tábortűznél szokás.
-Emlékszem-kezdte -az öreg nyáron elment kurvázni,meleg volt rohadt meleg ,szóval elment a kurvákhoz egy lebuj volt a falunk végén ,persze a mutter egy szót sem szolt ,mit mondott volna? -Az öreg őt is verte .
-Hirtelen megállt a beszédben, és a körmét rágta ,mintha onnan szedné elől a szavakat.-Szóval folytatta- az öreg elment,én meg a mutter otthon maradtam.Lovaink voltak ,vagyis a faternak, mert az fuvaros volt ,imádta a lovait,hogy a franc egye meg . Igen,a lovait szerette ,volt egy csillag nevű lova ,gyönyörű volt, fekete , a homlokán egy kis fehér folt, ami olyan volt mint egy csillag. Őt szerette apám a legjobban mind közül!
-Azt mondta takarítsam ki az istállót ,persze a abban a melegben kinek lett volna kedve ,bűzölgött minden ,de megcsináltam . Aztán mikor végeztem én is elmentem otthonról .Sötét volt mikor hazaértem ,anyám a kapu előtt ült és sírt . Persze tudtam én hogy "honnan fúj",volt már ilyen.. . A kapu be volt zárva ,de másztam én már át rajta. Átmásztam, megcsapta az orromat a büdösség ahogy a sötét udvaron mentem ,akkor már nem láttam semmit ,hirtelen elestem ,megbotlottam valamiben. Próbáltam felállni de nem sikerült ,valamiért félni kezdtem ,ekkor apám megállt a verandán, úgy állt ott mint egy óriás .Persze magas volt az öreg és vékony szikár ,de akkor is ahogy ott állt az olyan volt mint egy Isten.
A kezében egy fáklyát tartott ,akkor láttam hogy a döglött ló feküdt mellettem amiben megbotlottam. Néztem a homlokát a véres csillagot ,a hátát amit halálra ostoroztak . A sörénye, ami úgy csillogót mint ezüst a holdnál,mint szuronyunk az éjszakában, most ragadt a vértöl. A nyers hús.
Az öreg másik kezében meg a puska amivel lelőtte . Akkor arra gondoltam engem is meg fog ölni,de ő csak nézett rám a szemeivel mint aki megörült. Akkor odalépett hozzám, és elvert az ostorával ,ájulásig vert, reggel meg öngyilkos lett . Nem tudom mi ütőt bele,azt hiszem sosem ismertem igazán. A lokálban történt valami azt mesélték ,meg mást is ,de tudjátok hogy van ,mindenki csak dumál.
-Hirtelen esni kezdett ,magukra húzták a kabátot.
-A föld olyan lesz mint a sár mondta a bunyós ,mi meg csak rohadunk mint az állatok-mondta bunyós.
-Az állatoknak nincs emlékük mondta a kölyök.
-Nincs ? -kérdezte köpcös.
-Ezt mondják -mondta a fiú.- Olvastam hogy nem emlékeznek .
-Ez hülyeség -mondta bunyós . A verésre mindenki emlékszik ,nem igaz főnök ?
-A főnök nem tudta mit mondjon ,megmarkolta a puskáját és nem szólt.
Hajnalodott, de még esett az eső.
A kölyök meggyújtotta a cigarettáját és nyakába húzta a kabátját.
Bunyós szótlanul nézte, majd megszólalt.
-Te fiú -kezdte lassan -jó hogy itt vagy.
-Hát, otthon jobb lenne .
-Tudom ,de ha nem lennél itt akkor lehet megvadulnánk .
-Ezt miért mondod ?
-Mert nem tudom hogy élek e még hogy elmondjam.
-Ezt a háborút nem neked találták ki ,én sem örülők hogy itt vagyok de te öcskös...
-Szerinted meghalunk ?
-Szerintem -kezdte -majd megállt -adj abból a vacakból.
A fiú előkotort még egy cigarettát és meggyújtotta neki.
-A rohadt életbe de jól esik.
-Szerinted meghalunk ? -Kérdezte újra
-Nem tudom ,és a szájába harapott ,majd könnyes szemmel mint egy gyerek mondta halkan.
Nem tudok én semmit !
11.óráig tartott a harc akkor megint elcsendesedett minden .
A nap melegen izzott ,az emberi hullák szagától olyan volt a levegő mint a méreg.
11.30- kor egy nagydarab férfi körül ültek hárman a sárban. Egy órával korábban találták el,mind tudták hogy már nincs sok hátra köpcösnek.
-Nagyon fáj- mondta halkan.
-Tudom-mondta a főnök és beadott neki még egy morfiumot.
-Nem olyan mint a pofon , és főnök szemébe nézett -rosszabb -érti főnök ?
Köpcös halkan suttogta: -rosszabb - és meghalt.
Bunyós a többiekre nézet. -Azt hiszem indulnunk kéne.
-Van otthon egy cseresznyefa -mondta a főnök fel sem nézve . Májusi cseresznye most virágzik.
Gyönyörű virágok,feleségem és a kislányom...
Legalább maga ne törjön össze ! -sziszegte bunyós.
-A főnök rá nézett -rosszabb -mondta halkan .
Megtörölte a puskáját ,a távolból már hallatszottak a lövések.
Utolsó kommentek